– Boldog akarok lenni! – mondtam,
s te nevettél, kinevettél engem,
Igazad volt, te láttad, de én
még nem láttam a Lelkem.
Otthagytalak, megharagudtam rád,
nem árulod el hát a boldogság titkát,
Pedig a gondtalan élet
– gondoltam –
nekem is jár,
a lélek békéje, amit megadhatnál.
Vissza-visszajártam,
vonzott derűd, tiszta életed,
Egyik kezedben láng volt, másikban nyíló rózsa,
Nem értettem, csak néztelek.
– Egyedül vagyok! – panaszoltam.
– Egyedül. – mondtad,
S nem láttam, hogy már régóta
a kezemet fogtad.
Sohasem pihentél,
arcodon a verejték megannyi igazgyöngy,
hullottak a földre…
Nem akarok már mást,
csak úgy élni, mint te.
– Nem akarok semmit – szóltam –, csak segíteni neked,
– bármi legyen – engedd,
hogy enyhítsem a terhed.
– Bárkát építünk – mondtad –, mert özönvíz jön,
az idő elpusztul, a tárgyak elfolynak,
S legyen egy törékeny csónak,
mi igaz volt, átmentse az utókornak.
– Hát meghalnak? – sírtam, –
Meghalnak mind az emberek?
– Előbb hal meg bennük az ember. – mondtad,
Azután még játszanak s lélegzenek.
És mi bárkát építettünk,
akaratból alapot, bölcsességből vitorlát,
virrasztásból volt a korlát,
Szeretet-szegekkel ácsoltuk össze,
S hitünk pilleszárnyain vontattuk a vízre.
Elkészült, és tudtam, búcsúznom kell,
nem a halál,
az fájt, hogy nem leszel majd hozzám közel.
– Van még egy hely – mondtad mégis,
– még egy hely a bárkán – neked,
s én ujjongtam: így hát veled megyek!
Akkor már zúgott a tenger,
Porba dőltek hegyek,
Eljött az óra – indulnunk kellett.
Egyik kezemben láng volt, másikban nyíló rózsa,
Álltam a bárka középpontján,
dübörgött, lecsapott az első hullám,
markomat védelmezőn összeszorítottam,
perzselt és vérzett, de én tűrtem szótlan.
S mikor az ár elvonult,
a rózsa kinyílt, s a láng újra gyúlt.
– Képes vagyok rá, látod? –
mondani akartam,
de te nem voltál ott.
Kerestelek mindenütt a bárkán,
míg alakod megpillantottam,
arcodon a derű múlhatatlan,
így őrizlek örökkön magamban,
akkor is mosolyogtál,
s én sírva fakadtam –
a parton álltál.
Kezed a magasban, búcsút intesz,
Könnyeimen át tehetetlen nézlek,
Aztán egy hatalmas hullám
halálba sodort téged.
Ajánlott bejegyzések: